Nem szolgáltak rá, mégis sokaknak kegyetlen sors jutott: elhurcolták őket a szovjet munkatáborokba – mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkára csütörtökön Keszthelyen.
Sölch Gellért a Szovjetunióba hurcolt politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából tartott ünnepi megemlékezésen és kiállításmegnyitón úgy fogalmazott, hogy akiket deportáltak, mindannyian a „hazánkért, értünk és a jövő magyar nemzedékekért is megszenvedtek”.
A helyettes államtitkár A pokol bugyrai… című, a Szabadságvédő Alapítvány által kormányzati támogatással készített tablókiállítás megnyitóján kifejtette: az elhurcoltak szenvedése nem ért véget azzal, hogy néhányan hazatérhettek, mert a kommunista hatalom birtokosainak elvárásai szerint némaságra kényszerítették őket. A diktatúra erőszakszervezetei válogatott módszerekkel gondoskodtak arról, hogy híre ne mehessen, települések százairól százezreket hurcoltak a barátinak nevezett Szovjetunióba.
A némaságra ítélt évtizedek után a korszak kutatóinak kiemelt feladata volt, hogy felgöngyölítsék és bemutathassák a tragikus sorsokat. Köszönet jár azoknak is, akik nem engedték, hogy a kommunista uralom utódszervezetei már „a demokrácia eszköztárával, de a múltból átmentett erőforrásokkal a rendszerváltás után is átértelmezhessék vagy éppen agyonhallgassák a megtörténteket” – jelentette ki Sölch Gellért.
Felidézte, hogy 2015-ben, a Gulág-emlékévben országszerte sok megemlékezést tartottak, Keszthelyen is akkor emelték azt az emléktáblát, amelyet a mostani rendezvényen szintén megkoszorúztak. A Keszthelyen megnyitott vándorkiállítás most ezt egészíti ki azzal, hogy emberek személyes sorsait mutatja be.
Hozzátette, hogy a Gulágra elhurcolt Kárpát-medencei áldozatok esetében sokszor semmi sem számított, csak az, hogy a szovjetek által elvárt létszám meglegyen. A bűnt el nem követő, de megbüntetett áldozatok kálváriája maradjon meg a nemzeti és a személyes emlékezetben – zárta beszédét a helyettes államtitkár.